2014. október 22., szerda

Őszköszöntő


                                                   




photo by Éva Naményi
Petőfi Sándor,mindenki által ismert, az Itt van az ősz,itt van újra cimű csodálatos verse tökéletesen leír mindent az ősz tulajdonságairól. Mert bizony itt az ideje bevallani, hogy ez az év is lassan eltelt, hisz az ősz beköszönte nem másra figyelmeztet, mint az év utolsó negyedének a kezdésére. Az ősz beköszöntével automatikusan az egyik legszebb magyar mese, a kipikopik jutnak eszembe. Hisz ki ne emlékezne Marék Veronika által megálmodott és mesekönyvein keresztül életre is keltet gesztenyefiguráira, Kippkoppra és Tipptoppra? Gyerekkorunk legszebb meséi, amelyek e két főhős izgalmas kalandjait meséli el. Történeteik az erdőben játszódnak, ahol nem kímélnek minket az izgalmaktól sem, hisz amint áthidaltak egy problémát, máris vár rájuk a következő megoldandó feladat. Pont, mint a való életben.

Kippkopp és Tipptopp

Az ősz is, mint minden évszak egy korszak lezárulását és egy új kezdetét jelzi. Ilyenkor már sokaknak eszébe jut a karácsony. Hogy mivel tudná az idén megajándékozni szeretteit, hogy hogyan fog tudni a munkahelyéről elszakadni és minden előkészületre időt szakítani.
 
photo by Éva Naményi
 

 
Én mégis azt tanácsolom, hogy álljunk meg egy pillanatra és élvezzük ki ennek az évszaknak is a szépségeit. Hisz soha máskor nem pompázik a természet ilyen fenséges színekben, mint ősszel. Éppen ezért ha tehetjük, menjünk ki a természetbe, sétálni, kirándulni, friss őszi levegőt szívni. Figyeljük meg a fákat, ahogyan azok hullajtják leveleiket, készülve a télre, hogy aztán a tavasz beköszöntével újraszülethessenek. Nekünk is itt az idő elkezdeni levetni a felgyülemlett bosszúságainkat. Lerázni, a vállunkra vett felesleges terheket. Kiüríteni a fejünket a rossz gondolatainktól, a negatív kilátástalannak hitt jövőképtől. Végleg lehullajtani a túlterheltség és az örök rohanás alkotta keserűséget, pont úgy, ahogyan a fák hullajtják el leveleiket. Azért, hogy aztán az őszi eső örökre a földbe mossa azokat. Nézzünk bele a gyerekek szemébe, ahogyan élvezik ilyenkor a természetet. Olvassuk ki onnan az örömüket és tanuljuk általuk újra a boldogságot. Lassítsunk le egy pillanatra velük és gyűjtsünk gesztenyét és mogyorót együtt, aminek finom illata aztán bejárhatja az otthonunkat. Gyerekeinkkel gyűjthetünk különböző színű faleveleket is, amiket később albumba rendezhetünk vagy dekorációként felhasználhatjuk. A lehulló gesztenyékből pedig bábukat is készíthetünk. Vagy csak töltsünk el néhány kellemes órát párunkkal, barátainkkal, szeretteinkkel, kutyusainkkal. Hiszen az öröm, örömöt, a boldogság, boldogságot teremt. Mert ha mosolygunk, a világ is visszamosolyog ránk.
 
 Az esőfelhők miatti nappali sötétet, ellensúlyozzuk illatos gyertyákkal, amik harmóniát varázsolnak körénk. Tény, hogy a sűrűbb csapadék miatt ritkábban mozdulunk ki, ami nem jelenti azt, hogy nem tudnánk mi egy kis természetet becsempészni az otthonunkba, munkahelyünkre. Dobjuk fel irodaasztalunkat színes kiegészítőkkel, nyaralási fényképekkel, élő növényekkel.

Kép forrás: www.otthonkommando.cafeblog.hu
 
Cseréljük le otthonunkban a függönyöket és a díszpárna huzatokat. A világhálón sorakoznak a jobbnál-jobb blogok, amik segítségünkre lehetnek, és új ötletekkel gazdagíthatnak. Használjuk ki a még kapható, friss zöldség választékot és készítsünk belőlük könnyed ételeket. Jó, hogy ha egy picit tehermentesítjük a gyomrunkat a nagy karácsonyi vacsorák előtt. Hálás lesz érte, meglátják! Ne csak a ruhatárunkon változtassunk ilyenkor, hanem egy picit a környezetünkön is és ezekkel az apró változásokkal együtt mi magunk és a gondolataink is egy picit megváltoznak, átrendeződnek, kicserélődnek.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 




 

2014. október 16., csütörtök

Üdvözöllek Oldalamon!


Üdvözöllek Oldalamon!
 
Nyitottál már ki úgy útikönyvet,hogy amikor beleolvastál, csak adatok tárultak a szemed elé, vagy úgy érezted mintha egy történelem könyvet tartanál a kezedben? Hogy nem azt kaptad tőle amit igazán vártál,vagy,hogy túl sok volt a mellébeszélés,mintha csak a könyv oldalait szerették volna vele betelíteni és nem pedig az olvasókhoz szólni, és éppen ezért már-már elveszetél az információk halmában? Mert én sokszor ezt érzem akárhányszor fellapozom egy-egy ilyen könyv lapjait. Valóban értékes információkat tartalmaznak ezek a könyvek,vagy csak egy részük az ami igazán használható?Persze ez függ az utazótól is, de tapasztalataim szerint nemcsak azért próbálják ma már egyre többen maguk szervezni az utazásaikat,hogy olcsóbban kijöjjenek az arra szánt összegből, hanem mert a szervezet utaknál sokszor úgymond "túl sok a rizsa" és kevés az igazán értékes és tartalmas infó és éppen ezért inkább az utazók maguk fedezik fel a látnivalókat. Hiszen ezek az útikönyvek is valaki(k)nek a keze által íródott, valaki(k)nek a véleménye és érdeklődési köre szerkesztette azok tartalmát amivel azt gondolom,hogy nem feltétlenül kell egyet értenünk. Hisz nekünk is megvan a saját véleményünk ami nem biztos,hogy egyezik az íróéval. Például,feltétlen szeretnem kell a csigát és a békát csak mert azt mondják, hogy a francia konyha utánozhatatlan a világon? Vagy feltétlen szeretnem kell Párizst csak mert mások elájulnak tőle? A válaszom egész egyszerűen,nem!Éppen ezért gondoltam egy nagyot és úgy döntöttem,hogy létrehozok én egy saját oldalt, ahol az én módomon mutatom be az általam látogatott városokat,helyszíneket.

Mint ahogyan azt már a bemutatkozásomban is írtam, jelenleg Franciaország, Bretagne tartományában élünk. Éppen ezért születtek meg az első bejegyzések erről a vidékről. Na persze nem ettől válik Európa az én falummá. Hanem a sok-sok utazástól amit a szakmámtól kaptam. Kb 15 éve már,hogy idegenforgalommal foglalkozom. Munkám során rengeteg lehetőségem volt beszélgetni az utasokkal. Egy-egy hosszú út során bőven nyílt alkalom megosztani egymással véleményünket és tapasztalatainkat. Azon kívűl más országokban, rövidebb-hosszabb időt eltöltő ismereteim teszik a blog címét a sajátomévá. Hiszen ismeritek a mondást, miszerint „aki mer, az nyer”, és ennek tudatában indultam el jó néhány évvel ezelőtt az utamon és ez a csodálatos utazás a mai napig nem ért véget.

Leírásaimban leginkább a saját nézőpontomat használom és úgy is mutatom be az adott vidéket, ahogyan ÉN magam látom őket. Hogy néha kicsit bensőséges és romantikus, talán olykor már-már csöpögősnek tűnök, azt kérlek, nézd el nekem. Mégiscsak nőként érkeztem erre a világra, aki szereti a lágyabb énjét is kifejezni az írásaiban. A lényeg, a NEM az átlagos útleíráson van, amit bármelyik internetes honlapról vagy útikönyvből beszerezhetsz és elolvashatsz, hanem a saját vélemény megalkotásáról és annak kifejezéséről. Természetesen, ha további kérdésed van az adott hellyel kapcsolatban, akkor nyugodtan kérdezz és remélhetőleg érdemleges válasszal szolgálhatok neked.

Terveim között szerepel a tartalom bővítése. Kiaknázása olyan helyeknek ahol még én magam sem jártam.Felderíteni és egy csokorba gyűjteni a leginkább és a legkevésbe látogatott desztinációkat. Miért és miért ne? 
Megtisztelsz ha velem tartasz ezen a hosszú utazáson,ígérem nem fogsz unatkozni, hisz bőven van miről beszélgetnünk. 

Ha pedig ötleted van, vagy esetleg van valami, amiről szívesen olvasnál tőlem, netán van egy történeted, amit megosztanál másokkal is, akkor kérlek, írj.

Jó szórakozást!

2014. augusztus 22., péntek

"La vie en rose" a Cote d'Armour szívében

Egy forró nyári szerelmi történet

Bretagne-ban barangolván, minden egyes látnivaló után úgy érzi az ember, hogy ennél szebb már nem jöhet. Ennél szebbet már nem láthat. Majd a következő helyszín látogatása előtt, szinte biztosan tudja, hogy az előző szépségeit az nem képes felülmúlni. Aztán az új partszakaszra érkezéskor rájövünk, hogy nem hogy felülmúlja, hanem élményeinket újabb és magasabb szintre emeli. Egészen addig, amíg bele nem botlasz a szíved legkedvesebbikébe, ami aztán örök szerelmet gyújt benned. Azt a szerelmet, amelyet soha ki nem tudsz tépni a lelkedből, amely már akkor hatalmas lángokkal égeti a szíved, amikor még észre sem vetted, hogy önmagadtól odaadtad.



Időről-időre megelevenedik a szemed előtt. Álmaidban visszatér, megszólít, csábít és vonz magához. Jobban, mint a mágnes a vasat. Jobban, mint a szerelmesek egymást, amikor nem tudnak betelni a másik érintésével, forró csókjaival, bőrük illatával és gyengéd ölelésével. Türelmetlenül várják, hogy felfedezhessék egymás testét, pont úgy, ahogyan mindenkire vár egy ilyen hely az életben. Csak el kell indulni, meg kell találni és fel kell őt fedezni. Tudom, szerencsés vagyok. Mert én megtaláltam a helyem, ami úgy magával ragadta a szívem és lelkem minden egyes apró darabját, ahogyan még soha, semminek nem sikerült. Hogy magáévá tett-e? Nem, még nem! A felfedezést óvatosan kell elkezdeni. Lépésről-lépésre kell haladni. Nem szabad elsietni, nekiesni, mert úgy elrontjuk az ízét és sok élménytől fosszuk meg magunkat.




Nem, nem kedves olvasó! Nem tévedtél másik portálra. Még mindig a franciaországi Bretagne tartományban járunk. A mi csodálatos Európánkban. Ezúttal a La Manche csatorna partjaira szeretnélek kalauzolni,oda, ahol a hatalmas halmokba tornyosuló rózsaszín sziklákat, a szél által vezényelt  durva homokszemek csiszolják, a tenger hullámainak könyörtelen erejével formálják, az eső cseppjei mossák és a nap sugarai pedig színezik azt a gyönyört,ami a szemünk elé tárul a Cote d’Armour legszebb részén, a Rózsaszín Gránit Szikláknál.





Első ránézésre káosz uralkodik a parton. Mintha ez a hely valamikor az óriások játszótere lett volna. Ahol az építőkocka volt a legkedvesebb játékszer, és távozásukkor oda ejtette mindenki a kezében lévő sziklát ahol éppen akkor állt. Mégis ahogy közéjük merészkedünk, megértjük őket, hogy pont ott vannak jó helyen, ahol vannak. Ahogy megérintem az egyiket, szinte hallom mély mormogását, hívó szavát és érzem óriási erejét. El is döntöm, hogy legközelebb hajóval is közéjük merészkedem. Mert már akkor tudom, hogy lesz legközelebb.

Ahogy haladunk a part mentén egyre tovább, újra és újra kilyukadunk kisebb-nagyobb strandszakaszokra, ahol az itt pihenésüket töltő látogatók fürdenek. Gyerekek a sziklák közé kiszökő sekély vízben játszanak, apró halak és rákok után kutatva.



De én eljövök innen. Magamnak akarom a sziklákat. Szeretném felfedezni, megérinteni minden egyes darabját. Csak szépen, óvatosan. Megsimítani és hallgatni őket. Megvárni, amíg szépen-lassan bezárnak a sétányon lévő üzletek, elcsendesülnek az utcák és a strandok. Majd leülök az egyik tetejére. 
Gyönyörködöm és élvezem, ahogyan a nyugovóra térő nap utolsó sugaraiban mutatja meg igazi arcát. Ahogyan rózsaszínbe borul előttem a táj. Hogy mit látok? Oh…bárcsak elmondhatnám! Azt hiszem, valahogy úgy fogalmaznék, hogy ha író lennék, a legszebb regényt írnám róla. Ha költő lennék? A legszebb rímekbe foglalnám. Ha festő lennék? A legmelegebb színeket használnám. Vagy ha zenész lennék? A leglágyabb hangokban komponálnám szépségét. Csak, hogy elmondjam…hogy elmagyarázzam…hogy megérthesse más is.



De egyik sem vagyok. Így csak ülök a szikla tetején. Szerelmesen fürkészem minden apró porcikáját. 
Nem kérdezek, nem beszélek. Csak eggyé válok vele. Érzem az életet, ami lüktet belőle. Érzem az energiát, ami a csontjaim legmélyére hatol. Most nem fáj semmi. Most nem érzek csalódottságot, kimerültséget. Csak elmerülök a szirének csodálatos dalolásában és a sellők táncában. Boldog vagyok! Ebben a pillanatban már tudom, örökre elrabolta a szívemet. Tudom, hogy még nem végeztünk. Tudom, hogy még visszatérek, hogy újra lássam és halljam őket.

2014. július 8., kedd

Rennes



Rennes óváros
 Mivel az előző blogbejegyzésem Bretagne-ról szólt,így úgy gondoltam,hogy illik bemutatni annak fővárosát,Rennes-t is. Hisz Rennes nem csak Bretagne tartománynak,hanem egész Ille-et-Villane régiónak fontos székhelye. Olyannyira,hogy saját  Parlamenttel is rendelkezik. Aki  járt már Passau-ban,az tudja,hogy egy nagyon szép,hangulatos kisváros,ahol az év nagy részében egyetemisták foglalják el,viszont tavasztól egészen a szezon végéig,turisták ezrei látogatják és élvezik a hosszas sétákat és folyami hajóutakat a Duna mentén. Rennes ugyan területileg kisebb,viszont majdnem négyszer annyian lakják mint Passau-t. Ami nem csoda,hisz két egyetemnek is otthont ad. Az Unversite de Rennes 1 orvosi és tudomány a másik pedig Universite de Rennes 2 nyelv,irodalom és szépművészeti egyetem.

Rennes, Városháza


Rennes, Saint-Georges Palota




Rennes nagyon sokat szenvedett a háborúk alatt,azonban a legnagyobb csapást az a tűzvész okozta,amely majdnem elpusztította az egész várost. Csak nagyon kis részét tudták megmenteni,ami sajnálatos mert az óvárosban található gyönyörű,reneszánsz stílusban épült,középkori épületek méltó díszei a városnak. Ma már kisebb hotelként illetve lakásként,valamint kereskedelmi és vendéglátói helyiségként üzemelnek,így a nyüzsgésre és  szórakozásra vágyó fiatalok,nem mindennapi környezetben élvezhetik az itt tartózkodást. Az Újváros részben a vásárolni vágyókat is várják a butikok kínálatai,a tereken pedig a város időről-időre biztosítja a kulturális szórakoztatást,szabadtéri koncertekkel és színházi előadásokkal.



A képzőművészetek kedvelői felfedezhetik a fiatalok művészetét és tehetségét hisz a szépművészeti hallgatók bőven ellátják és kiszolgálják a helyi kiállítótermeket a szebbnél-szebb alkotásaikkal. Ezen kívül érdemes látogatást tenni a helyi Bretagne múzeumban és a tudománymúzeumban is,ahol a gyerekeket is várják érdekes és szórakoztató előadásokkal. Bevallom,látogatásunkkor nem csak a gyerekek hanem mi is rendkívül élveztük az ott eltöltött időt.


Persze a sport és a természet kedvelőinek is bőven van választási lehetősége. Mindenkép tenni kell egy sétát a város szívében elkerített és óvott-védett igazi Tündérkertben,a Parc du Thabor botanikuskertben. Hisz az itt elültetett és gondosan ápolt virágok illatai,a parkban fészket verő madarak és az ide kitelepített papagájok hangos éneke,a patak csobogása, akaratlanul is nyugalmat varázsol az idelátogatók lelkébe. A szerencsésebbek extra gyönyörként,a parkot őrző tündérek táncában is elmerülhetnek.

A felfrissülésre vágyóknak a sportot is segítségül lehet hívni. Futócipőt vagy görkorit húzhatnak. Kerékpárra pattanhatnak,vagy akár hajót is bérelhetnek,és a Vilaine folyó mentén,ami Rennes-t válassza ketté,84 km hosszan egészen Saint-Malo partjáig lehetőségük van felfedezni és keresztül szelni a folyó part menti településeket. De akár látogatást tehetnek a "Vörösek és Feketék" stadionjában,a Stade Rennes F.C. első osztályú futball csapatnál is.

Ha valahol akkor Franciaországban a gyerekekre  külön figyelmet fordítottak. A sok lehetőség közül azt hiszem,hogy már csak a választás a nehezebb a környéken fellelhető gyerekprogramok közül. Hisz számtalan csúszda és élménypark,állatkert,lovarda és vízipályák várják az energiától duzzadó gyerekeket és bevállalós szüleiket.

Semmiképpen sem szabad kihagyni a szombati piacot. Hisz Franciaországba érkezvén,a gasztronómia és az étkezési szokások alapjaiban változnak meg. Lényegében köszönhető a tengeri gyümölcsök bőséges választékának,a sajtok hazájának és a termelők szívének,szeretetének és gondoskodásának. Töltsenek el egy délelőttöt a piacon. Élvezzék annak nyüzsgését,az utca zenészek által még színesebbre varázsolt hangulatát. Gyönyörködjenek az általunk ismeretlen tengeri halakban,a szebbnél-szebb francia apró péksüteményekben,az adalékanyagmentes,különböző formákban és lisztekkel elkészített csodás,barnára sült kenyerekben és azok csalogató illataikban.



Fedezzék fel a sonkák,szalámik kinálatait,és próbáljanak kiutat keresni a sajtok hatalmas választékaiban. Közben kóstolják meg a gallette-saucisse-t vagy egyenek egy adag helyben készített paella-tÜljenek le egy adag friss osztrigával és egy finom pohár borral a kávézók teraszaira és élvezzék a nem mindennapi ízeket,a friss levegőt és a piaci nyüzsgést.






galette saucisse
 




 



 


 





fűszer és gyógynövények kínálata




A helyi turisztikai irodában minden információ megtalálható. A látnivalókról képekkel illusztrált színes prospektusokkal és leírásokkal várják az érdeklődőket. Jó tanácsként jegyezném meg,hogy a látogatási és nyitvatartási időkről érdemes előre tájékozódni,hisz Bretagne-ban a vasárnap igazi pihenőnapnak számít. Erre a napra ajánlatos a sétákat tervezni mert ilyenkor nincsenek nyitva az üzletek és a múzeumok is zárva tartják kapuikat a látogatók előtt.






2014. június 23., hétfő

Varázslatos Bretagne



Mint ahogyan a bemutatkozásomban írtam,már 3 éve,hogy Bretagne-ban élünk,annak is a fővárosában Rennes-ben.Talán ezzel a bejegyzésemmel kellett volna kezdenem a blogot,mégis úgy hiszem,hogy az Angol Partraszállás évfordulójáról való beszámolóm előkelőbb helyen kellett hogy végezzen.


Mont Saint-Michel, Normandia
Bretagne tartomány,Franciaország nyugati részén,annak is a legnyugatibb csücskében fekszik. Leginkább a franciák között népszerű. Éppen ezért amikor először idelátogat az ember,az az érzése támad mintha ezt a helyet a millió látnivalói ellenére, valahogy szándékosan titokban szeretnék tartani a nagyvilág elől. Tény,hogy Franciaország igazi gyöngyszeme,hisz vadregényes,különleges tájai nemcsak az idelátogatóknak,hanem az itt élőknek is mindig tartogat némi meglepetést. Bretagne egyes állomásait és látnivalóit majd a következő írásaimban mutatom be azért,mert szinte mindegyik külön-külön beszámolót érdemel,annyira szépek.




Bretagne, a bretonnok és a Kelták őshazája valamint Franciaország egyik legfontosabb mezőgazdasági és állattenyésztési területe. Ezzel már abban a pillanatban szembesül az ember ahogy belép a régióba. Hisz gyönyörű,ápolt,zöld termőföldjei egészen a felkelő nap sugaráig nyugtatják az ember szemeit. A rajta,szabadon legelő szarvasmarha csordák pedig csak még szebbé festik az egyébként is nyugalmat árasztó táj szépségét. Sűrűn váltakozó éghajlatának köszönhetően, a horizonton hatalmas felhők tárulnak a szemünk elé,amik az évszaktól függetlenül hol sötétségbe burkolják az eget,hol pedig vérvörös színben pompáznak,amit a lenyugvó nap utolsó sugarai színeznek meg.

 

Azt mondják,hogy a föld maga olyan energiákkal bír amiket nem lehet és nem is érdemes megmagyarázni. Ide érkezvén megbizonyosodik az ember ennek az állításnak az igazáról. Érdemes hát megállni egy pillanatra,kibújni a cipőnkből és mezítláb a földre állni. A friss levegőből jó nagyokat szívni a tüdőnk legmélyebb pontjáig majd hagyni,hogy Bretagne termékeny földje magába szívja minden fájdalmunkat,szomorúságunkat,és cserébe pozitívummal töltsön fel minket. Belekiálthatjuk  a levegőbe minden kimondatlan szavunkat. A magunkban mélyen elfojtott csalódást és bánatot. A sok-sok felgyülemlett feszültséget,hisz Bretagne erős szele elviszi őket olyan messzire ahonnan soha többé nem fognak visszatérni. Az itt élők tudják,hogy az eső elől nem kell elmenekülni,hanem alá kell állni. Engedni ahogyan záporozó cseppjei az arcunkon lecsorduló könnycseppeket tisztára mossa,majd hagyni,hogy a Bretagne-i nap a lehulló esőcseppekkel együtt örökre felszárítsa azokat. Amiket aztán összegyűjtve,ott a szemünk előtt gyönyörű szivárvánnyá formálhat.







Csendes,nyugodt,már-már kihaltnak tűnt utcácskáin sétálva,hamar béke és nyugalom költözik az ember lelkébe. Látva a mesebeli házikókat amelyeket az éghajlatnak köszönhetően sövénykerítés díszít és a hozzájuk tartozó kerteket,a bennük lévő gyümölcseikkel tele roskadozó fákat,fedezi fel az ember,hogy ilyenek nem csak a filmekben és a mesékben léteznek,hanem itt,Bretagne-ban is. 


Rájövünk,hogy mitől olyan kiegyensúlyozottak itt az idősek. Hogy miért futnak még sokan 60 év felett is maratonokat. A nyugdíjas klub mint fogalom is átértékelődik,hisz a Tour de France –nak köszönhetően nem ritka a 20-40 fős kerékpározós csoportok ,amelyek létszámánál már csak az életkorok száma a magasabb. Bretagne,aminek hegységei ugyan nincsenek,mégis egy domborzati térképen előkelő helyet foglal el,hisz futásaim és kirándulásaink alkalmával is olyan emelkedőkkel találkozunk,amelyeken haladva az az érzésünk támad mintha csupán egy helyben topognánk.





Aztán hagyjuk egy kicsit magunk mögött a szántóföldeket és merészkedjünk még közelebb a természethez és látogassunk el a legszebb tengerparti részekhez. Mert Bretagne bizony itt olyan csodát tartogat az odalátogatóknak,amik még szabad szemmel látva is hihetetlennek tűnhetnek. Na nem ám a hagyományos,homokos plage-ra gondolok ilyenkor,(persze egy későbbi blogomban be fogom mutatni azokat is),hanem azokra a vadparti szakaszokra amiket még maga Robinson Crusoe is megirigyelhetne. Menjünk ki a sziklákhoz amelyek olyan magasan tornyosulnak az ég felé,hogy egészen egybeolvadnak azzal. Oda,ahol ha az ember felállna annak legmagasabb pontjára,képes lenne átölelni a felhőket. Amit nem privatizáltak a luxus hotelek,hanem a turisták által és az azoknak kijelölt és kitaposott keskeny ösvényeken lehet a végtelenbe,és talán még annál is tovább sétálni. Közben gyönyörködhetünk az előttünk szétterülő tenger kékségében és az Isten alkotta természet valójában. Ha pedig szeretnénk megmártózni a tenger hűs habjai között,akkor apály idején lemerészkedhetünk a magas sziklák lábainál kialakult apró öblökbe. Ide érkezvén felfedezzük,hogy Párizs csak a kezdet és,hogy ez az ország sokkal többet rejteget mint az Eiffel-torony vagy Disneyland.







Aki szeretne itt eltölteni néhány napot és nem ragaszkodik a márvány fürdőszobához,akkor a sziklák tetején elkerített kempingekben megteheti. Lehet,hogy sátorban,földön és matracon kell aludni,a felszereltebbekben akár mobil-home-kat is ki lehet bérelni,és lehet,hogy fürdéskor a meleg víz sem lesz olyan meleg mint amilyennek szeretnénk,viszont a látvány,a gyönyörű napkelte és naplemente,garantáltan kárpótol mindenért. Ha valahol akkor ezeken a partokon duplán egyesülnek a természet erői,hisz a föld, a nap és a szél mellett,a vízzé a főszerep. Egyszerre gyönyörködhetünk az Angol-Csatorna,a Kelta tenger,az Atlanti-óceán és a Vizcayai–öböl partjaiban. Nem véletlen hát,hogy itt a vitorlák és a hullámok szerelmesei is hódolhatnak szenvedélyüknek.





Gasztronómiailag,azt hiszem mondanom sem kell,hogy a tenger gyümölcseire minden formában rá lehet itt lelni. Szombatonként ha ellátogat az ember a helyi piacra,az érzékszerveit is kényeztetheti a helyi termelők által kínált zöldségek,gyümölcsök,sajtok és húsok hatalmas választékai között. Fontos megemlíteni,hogy itt a termelők nagy százaléka a saját maga által termesztett árut kínálja a vásárlóknak. Majd a vásárlás végeztével,üljünk le a piactéren lévő kávézók egyik,utcára kihelyezett asztalához. Kérjünk egy pohár bort  és egy tál friss cancale-i osztrigát és csemegézzük el. Vagy csak egy finom presszó kávét mellett élvezzük a piaci nyüzsgés pillanatait. Persze az ínyencek,megkóstolhatják a franciák híres/hírhedt,ámbár az általuk előszeretettel fogyasztott csigát és békát is. Amit semmiképpen sem szabad kihagyni ha Bretagne-ba látogatunk,a bretonnok “hamburgerét” a gallette-saucisse,ami a grillezett kolbász,sós,palacsinta tésztába tekert változata. Egészen egyedi már az ötlet is,de közel sem olyan bizarr mint ahogyan az hangzik. Hozzá kínálják az uncidre  bretoni italt,ami nem más mint az almabor habzó változata.


          

osztriga

piaci nyüzsgés

Bretagne-ba érkezvén az embernek az az érzése támad mintha egy kicsit le lenne lassulva a mai rohanó világ mellett. Mintha az itt élők csak nézők lennének a világ vetítővászna előtt. Ahol köszönik,nem kérnek a csúcsfejlesztésekből. A turisták millióiból. Ahol még számít az adott szó és az egymás iránt érzett bizalom és hit. Bretagne,ahol még jó gyereknek lenni és felnőni. Ahonnan jó elmenni majd ide visszatérni. Bretagne,ahol jó megöregedni és innen örök álomra szenderülni.



                                         (a legszebb turisztikai film Bretagne-ról)